Hosszas előkészítés után, szeptember 29-én megjelent az Európai Repülés Biztonsági Ügynökség (EASA) honlapján a SORA 2.5-t tartalmazó ún. AMC módosítás. A megújult AMC (elfogadott megfelelési módozat) a speciális műveleti kategóriában kötelező kockázatelemzés új módszertanát írja le, melyet az egész Európai Unióban egységesen kell alkalmazni. Az új, műveleti engedély iránti kérelmeket már a SORA 2.5 szerint kell benyújtani, a már hatályban lévő műveleti engedélyeket (ideértve a LUC birtokosok dokumentációit is) pedig két éven belül kell megfeleltetni a SORA 2.5-nek az EASA döntése értelmében. Cikksorozatunkban végig vesszük a módszertan érintő legfontosabb változásokat.
Az előző cikkünkben az kezdeti földi kockázati osztályról és az M3 kockázatcsökkentő intézkedés kivezetéséről (egész pontosan átalakulásáról) írtunk. A földi kockázatcsökkentő intézkedések kapcsán azonban az M1 és M2 kockázatcsökkentő intézkedésekről is fontos szót ejteni. Az M1 kockázatcsökkentés három elemre lett osztva M1(A), M1(B) és M1(C) részre.
Az M1(A) a sheltering, vagyis a becsapódó drónokkal szembeni védelem kérdésével foglalkozik. A kockázatcsökkentő intézkedés megalapozottságát több kritérium szerint kell vizsgálni. Az első kritérium a kockázatnak kitett emberek számának elemzését foglalja magában és a módszertan azon a feltételezéséből indul ki, hogy az épületben tartózkodó személyek védve vannak, következésképp velük csökkenthető a földi kockázat szempontjából mérvadó népsűrűség és így a földi kockázati besorolás is. Az üzembentartónak (és a hatóságnak) a második kritérium esetében azt kell vizsgálni, hogy a drón képes-e úgy megrongálni az épületet, hogy a bent lévők is megsérülhetnek. A módszertan szerint a 25 kg-nál kisebb drónok esetében ezzel nem kell számolni, kivéve, ha pl. üvegfalú épületről van szó.
Az M1(B) kockázatcsökkentő intézkedés keretében műveleti korlátozásokkal érhető el a földi kockázati szempontból fontos népsűrűség csökkentése. Ez az a kockázatcsökkentő intézkedés, melynél a dinamikus népsűrűségi adatok különösen felértékelődnek, jóllehet hivatalosan elfogadott dinamikus népsűrűségi adatok egyelőre nem elérhetők.
Az M1(C) kockázatcsökkentő intézkedés lényege, hogy az üzembentartó személyzete megfelelő eljárások és technikai eszközök segítségével folyamatosan megfigyeli a művelettel érintett területet, felkészülve a földi kockázati szint (értsd népsűrűség) változását.
Az M2 kockázatcsökkentő intézkedés tekintetében nem hoz döntő változást a SORA 2.5, továbbra is megfelelően tervezett, üzemeltetett eszköz (pl. ejtőernyő) és az üzemeltetési eljárásokra kiképzett személyzet szükséges a kockázatcsökkentő „pontok” eléréséhez. Ennek megfelelően az alábbiak szerint alakul végső kockázati osztály:
| Megalapozottsági szint | |||
| Földi kockázatcsökkentő intézézkedés | Alacsony | Közepes | Magas |
| M1(A) – sheltering | -1 | -2 | N/A |
| M1(B) – operatív korlátozások | N/A | -1 | -2 |
| M1(C) – Műveleti terület megfigyelése | -1 | N/A | N/A |
| M2 – Becsapódási energia csökkentése | N/A | -1 | -2 |