(sorozat: Drón, adat és hibák mezőgazdasági környezetben)
Drónokat sokszor városi környezetben használunk amely tele vannak láthatatlan veszélyforrásokkal, mint például a beton, üveg vagy nagy felületek, milliónyi rádiójel, interferencia, GNSS-zaj, mobilhálózat, multipath (visszaverődő GNSS-jel) és minden más, ami képes megtréfálni egy automata üzemmódban alkalmazott pilóta nélküli légijárművet, de még a manuális irányítást is befolyásolhatja. A közvélekedés szerint a mező ezzel szemben egy „zavarástól mentes” tér egy nagy zöld semmi, ahol a drónnak elvileg nincsenek akadályok és zavaró tényezők, csak pontosan végig kell repülni a kijelölt útvonalon, képet készíteni, és a megfelelő pontra visszatérni, miután begyűjtötte a szükséges adatokat. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb.
A mezőgazdasági terep ugyanis a drón szemszögéből korántsem steril környezet. Egyrészt maga a vegetáció, legyen szó búzáról, kukoricáról vagy repcéről optikailag és szenzorikusan is bonyolult felület: a nagy, homogén, kontrasztszegény zöld textúra nem ad megfelelő támpontot a navigációhoz, ha a GNSS-jel éppen gyengül, vagy a szoftver a kamera alapján próbál stabilizált repülést végrehajtani. Másrészt a szabadtér sem feltétlenül zavarmentes: a GNSS jel minőségét befolyásolhatja a domborzat, a talajnedvesség, a növényzet, a környezeti hőmérséklet, az elektromos infrastruktúra vagy akár az űridőjárás is. Ezek a hatások szabad szemmel nem észrevehetők, előre pontosan nem határozható meg a hatásuk mértéke.
A drift – azaz a lassú, nem szándékos sodródás oldalirányú sodródás egy igencsak alattomos jelenség, mert gyakran csak késve lehet észre venni. A drón repül, végzi az adatgyűjtést vagy a szükséges anyagok kijuttatását, esetleg egyéb feladatát. A képernyőn megjelenik a térkép, a rács, a pozíciópontok, és úgy tűnik , mintha minden rendben lenne. Egy monitoring műveletnél vagy akár egy specifikus mentési műveletnél ez különösen igaz: a pilóta figyelmét inkább a feladat köti le, mintsem az apró oldalirányú változások, az apró, az útvonaltól eltérő rendellenes mozgások észlelése. A drift ilyenkor nem okoz jelentős problémát, csak látszik, hogy valami nem megfelelő. A hiba ekkor még nem tűnik olyan mértékűnek, hogy a távpilóta megállítsa, megszakítsa a műveletet vagy életbe léptesse a vészhelyzeti eljárásokat. A sodródásból, illetve az előre megtervezett útvonalról való eltérésekből eleinte csak kisebb jelenségek észlelhetők. Ezek a kis hibák, amelyekből később – ritka esetekben – zuhanás és drón törés is előfordulhat..
Sorozatunk két valós mezőgazdasági repülést dolgoz fel, amelyek ugyanazon a területen, hat nap különbséggel valósultak meg. Mindkettő monitoring feladat volt, mindkettő sikeres felszállással és az automata művelet megkezdésével indult, és mindkettőnél feltűnt valami, ami a flight plan-nel nem volt teljesen szinkronban. A két repülés azonban más-más lefolyással rendelkezett, és emiatt az események szétválnak: az első művelet során a driftet kommunikációs megszakadás követte, az irányítás teljesen megszakadt, és a drón becsapódott egy búzatáblába. A második repülés során a sodródás eszkalálódott, több tengelyen is jelentkezett (oldalirány, yaw és magasság), majd lassú süllyedés és földetérés következett. A gép ekkor is megsérült, azonban nem vált üzemképtelenné teljesen. Két eltérő kimenet ugyanahhoz a terephez és feladathoz kapcsolódva jelentkezett.
A két eset különbsége azért érdekes, mert a mezőt ritkán tekintjük hibaforrásnak. Pedig a precíziós mezőgazdaság ma már nem csak termel, hanem teszteli is a technológiát: a drón, a fedélzeti számítások, a GNSS jel, a kamera, a keletkezett adatok és az automatikus döntéshozatal mind egyszerre dolgoznak, és olykor nem ott jelentkezik zavar, ahol várnánk. A következő részekben azt vizsgáljuk meg, mi történhet akkor, amikor a drón nem a flight plan szerinti műveletet valósította meg, és rávilágítunk arra, hogy milyen tanulságot hordoz egy olyan terep, amelyről sokáig azt gondoltuk, hogy a város ellentéte miközben korántsem az.